Szupervízió, mint a jéghegy rejtett  része.

"A szupervízió a leghatékonyabb szakmai személyiségfejlesztő módszer..." Így kezdi a Wikipédia, ha rá keresünk erre a kifejezésre. Ettől ugyan még nem biztos, hogy sok mindent meg tudunk erről a tulajdonképpen megfoghatatlan módszerről. Nézzük, hogy tekinthetnénk erre másképp:

Ha történt velünk egy eset (a főnökünkkel, beosztottunkkal, munkatársunkkal, üzletfelünkkel) abban a helyzetben bizonyos viselkedési módokkal, megoldási lehetőségekkel találkoztunk. Önmagunk és a másik fél részéről is. Ez a jéghegy víz feletti része.  A szupervízor feladata az, hogy hozzá segítse az eset hozóját ahhoz, hogy ezeknek a visekledési módoknak a felszín alatt rejlő mozgató rúgóira is ráláthasson. Ennek segítségével egy tapasztalati tanulási folyamat résztvevőjeként új megvilágításban és új megoldási lehetőségek felismerésével folytathatja munkáját. A tudása, készségei, motivációja attitűdje, értékrendje, hite, hiedelmei támogató erejét használhatja fel helyzetei megoldásához, kezeléséhez.

A szupervízió nem terápia. Nem törekszik a személyiség rejtett rétegeinek feltárására, legfőképpen nem annak megváltoztatására, amely - egy önmagához őszinte szakember számára - egyébként is egy igazi mission impossible. A személyiségünk megváltoztatása ugyanis kiváltságos lehetőség és csak az a szakember alkalmas erre, akinek minden ismerete meg van ehhez.

Mi magunk vagyunk rá képesek. 

Ha kíváncsi vagy erre a fejlesztési formára, kattints ide és keress fel minket.

                                                                                                                                              Gergely János