Tanítások vezetőknek

Ebből is tanultam...

 

Szemelvények, érdekességek, tanulmányok, amiket beépítettem fejlesztési folyamataimba.

Robin Sharma: Tanítások vezetőknek. A szerzetestől, aki eladta a Ferrariját.

Ez a könyv egy olvasmányos történetre fűzi azokat a vezetői képességeket, melyek ma leginkább érvényesüléshez segíthetnek minket. Ugyan nem tér ki nagy részletességgel az EQ, azaz az érzelmi intelligencia jelentőségére, de minden fejezete azt tükrözi, hogy ennek fejlesztése elkerülhetetlen, ha valaki igazán sikeres vezetővé szeretne válni. 

Képességeink, készségeink ugyanis csupán egy részét teszik ki annak a minket működtető rendszernek, amely motorja, azaz hajtó ereje az intelligenciánkból fakad. Az IQ nagyon fontos tényező, ha valamit el szeretnénk érni az életben. Azonban EQ nélkül csupán félkarú óriások vagyunk, magas intelligenciával. Ki ne találkozott volna már olyan zsenikkel, akik egyszerűen nem tudnak érvényesülni mindennapi életükben, vagy akár a saját szakmájukban sem, mert nem képesek az emberi kapcsolataikat fejleszteni?

Robin Sharma is arra fekteti a hangsúlyt, hogy egy igazán jó vezető folyamatosan tökéletesíti az önismeretét. Keresi a lehetőséget arra, hogy beosztottjait érzelmileg elkötelezetté tegye egy-egy feladat mellett. 

Ha egy vezető rendelkezik a célokkal kapcsolatos látomással, a legfontosabb feladata, hogy megadja a tiszteletet azoknak, akiket vezet, és lehetővé tegye dolgozóinak, hogy a munkában kifejlesszék maximális képességeiket. Ennek legfőbb eszköze a továbbképzés, amely sosem kiadás, hanem minden esetben befektetés, mivel egy vállalat fejlődése egyenesen arányos dolgozói fejlődésével.

Goethe szavaival élve: "Bánj úgy az emberekkel, mintha azok lennének, akiknek lenniük kellene és segítsd őket, hogy azok legyenek, amire képességeik feljogosítják őket."

Ahhoz, hogy fejlesztéseink igazán hatékonyak és célirányultak legyenek, őszintén fel kell tárnunk hibáinkat, gyengeségeinket, mert egy olyan hiba, amit nem ismerünk, sosem alakítható át erősséggé. Ez pedig azért fontos gondolat, mert a gyengeségek gyakran valójában nem is igazi gyengeségek. Sok esetben rossz időben vagy helyen alkalmazott erősségek! 

Nézzünk erre egy példát, mondjuk az időgazdálkodás kapcsán. Sokszor azért nem érünk el igazán hatékony eredményeket, mert minden munkát el akarunk végezni. Természetesen ez becsülendő tulajdonság is lehet. Lehetünk ettől szorgalmasak, és akár munkamániássá is válhatunk. Azonban ezzel kapcsolatban sajnos rossz hírem van: sosem lesz annyi időnk, hogy minden munkát elvégezzünk! 

Ahhoz, hogy hatékonyak legyünk, az első lépés, hogy legyen elég bátorságunk, hogy elhanyagoljuk azokat a feladatokat, melyek valójában nem elég fontosak!

Hogy ezt meg tudjuk tenni ismernünk kell erősségeinket, gyengeségeinket. Bátran rá kell világítanunk saját nehézségeinkre, még ha azok néha rémisztőek is, ami miatt gyakran önmagunk előtt is próbáljuk rejtve tartani őket. 

Tehát érdemes megtanulni hogy is fejleszthetnénk önismeretünket, érzelmi intelligenciánkat, mert ha ennek birtokában vagyunk, már csak egy lépés választ el minket attól, hogy hatékonyabban támogassuk beosztottjainkat a mindennapi munkában és ezzel mindent elsöprő eredményeket érjünk el. 

Mindazoknak ajánlom ezt a könyvet, akik hatékonyabban szeretnének együttműködni munkatársaikkal, legyenek akár vezetők, akár beosztottak.

Ha többet szeretnél megtudni ezekről a módszerekről, kattints ide és keress fel minket.

   

 

Mit is jelent a helyzetfüggő vezetés?

Ebből is tanultam...

Szemelvények, érdekességek, figyelemfelkeltők, amit beépítettem fejlesztési folyamataimba.

Kenneth Blanchard, Patricia Zigarmi, Drea Zibarmi: Helyzetfüggő vezetés.

Milyen is egy igazán jó vezető? Mire figyel? Mit ad a beosztottjainak? Mikor kér számon? Mikor ellenőriz? Mikor dicsér? 

Ebben az írásban a helyzetfüggő vezetés elméletével ismerkedtem meg. Hogy mit jelent a helyzetfüggő vezetés? Jó esetben bizony nem azt, hogy kaptam-e disznótorost, frissen főzött kávét, esetleg néhány pontosan és alaposan elhelyezett hízelgő megjegyzést a beosztottamtól, és ebben a helyzetben már másképp kezelem...

Ez a módszer egy nagyon gyakorlatias és egyszerű elven alapszik. A munkavállalót négy alapvető „kategóriába” sorolja elkötelezettsége és szakértelme szerint. Ez első hallásra arra utalhat, hogy ha valaki egyre nagyobb tapasztalatot szerez egy munkahelyen, egyre magasabb „kategóriába” is kerül és természetes módon minden különös módszer alkalmazása nélkül egyre inkább terhelhető, nehezebb feladatokkal bízhatjuk meg. 

Bánjunk ezzel kicsit megfontoltan. 

Ha ugyanis egy munkavállaló új feladattal szembesül, egyáltalán nem biztos, hogy ebben a megbízatásban is olyan elkötelezettséggel és szakértelemmel vesz részt, mint az átlagos, vagy a már begyakorlott feladataiban. 

Itt fontos fordulóponthoz érkezhet egy dolgozó fejlődése. 

Ugyanis ha egy általában nagy elkötelezettséggel bíró, magas szakértelmű kollégát megbízunk egy kiemelten fontos feladattal, elképzelhető, hogy ő ebben kevés elkötelezettséget vagy a feladat egyedisége miatt nem elegendő szakértelmet tanúsít. Ha a vezetője ebben az esetben is a megszokott módon kezeli, – vagyis „jól meg tudod Te ezt oldani Józsikám” – akkor könnyen a sikertelenség élményébe kísérheti az egyébként motivált kollégáját. 

Vezetőként pedig értetlenül és netán feszülten tekinthet a helyzetre, miáltal a „mi Józsink” mégsem végezte el makulátlanul a kiadott feladatot. Netán még stresszesebben is viselkedik a munkatársaival, vagy elkésik a munkahelyéről…

Egy vállalkozó barátommal beszélgettem néhány napja. Pár héttel ezelőtt még épp boldogan beszélt Péterről, az egyik beosztottjáról, akivel nagyon elégedett volt, és szinte már minden feladatot önállóan rábízhatott, pedig még csak fél éve dolgozott az alkalmazásában. Mivel Péter helyett új munkatársat láttam, meg is kérdeztem, hogy mi történt vele. 

– Sajnos felmondott – mondta a barátom.

– Mi történt – kérdeztem – hiszen olyan elégedett voltál Vele?

– Ne is mondd, fura egy helyzet. Miután láttam, hogy egyre több feladatot rábízhatok, mert ügyes és megbízható, én bátran magára hagytam, és az üzlet többi részére fektettem az energiáimat. Erre Ő azzal az indokkal mondott fel, hogy azért szeretett itt dolgozni, mert törődtem vele, figyeltem a munkáját és számíthatott a támogatásomra, ha valamit elhibázott. Ez nagy biztonságot adott neki, és bátran dolgozott önállóan. De ahogy egyre inkább betanult, azt érezte, hogy már nem is fontos számomra a munkája, nem törődöm vele…

– De hiszen ha már betanult, nem lehetek mindig mellette! – mondta – bár lehet, hogy fokozatosabban kellett volna magára hagynom – elmélkedett tovább… 

  

A helyzetfüggő vezetés erre taníthat egy vezetőt. Minden embert másként kell vezetni. 

Sőt! Ugyanazt az embert is másként kell vezetni bizonyos helyzetekben! 

A vezető feladata, hogy az irányító, edző, támogató, vagy delegáló stílusát minden esetben hozzáhangolja ahhoz, hogy a munkatárs az adott feladatban éppen milyen elkötelezettséggel illetve szakértelemmel rendelkezik.  

Ezzel elkerülhető mindkettőjük csalódása, és a sikertelenség, amely egyenes út a stresszhez és a kiégéshez.

Ezt a könyvet ajánlom vezetőknek, szülőknek, de bárkinek, aki fejleszteni szeretné magát.

Ha többet szeretnél megtudni erről a módszerről, fejlesztési folyamataink megismeréséhez kattints ide és keress fel minket.  

 

Tanulmány egy hivatásos pesszimista naplójából..

- azaz mit kell tenned ahhoz, hogy igazán rosszul érezd magad. 

Ha már csinálsz valamit, azt űzd mesteri szinten, ne amatőrködj! A következő elméletek abban segítenek, hogy ne csupán véletlenszerűen érezd magad rosszul, hanem igazán profin, elhivatottan tedd tönkre a napjaidat.

A napkezdés teljes romba döntéséhez a következő szabályok szigorú betartására és következetes ismétlésére lesz szükséged:

· Lehetőleg tedd magad mellé az ébresztő órát, hogy legyen lehetőséged be kapcsolni a szundi gombot. Ezzel máris elérted, hogy tíz percenként könyörögsz egy szerkezetnek, a további, szánalmas kis alvás lehetőségéért. Igazán profik próbálkozhatnak az ébresztő hangja elől a takaró alá bújni, mert a folyamatosan csörgő óra rövid időn belül pépessé gyötri a hallószervünkön át az agyunkat. Így viszont máris rettenetesen indulat a nap, hiszen végül.... mégis ez a tenyérnyi szerkezet győz a teremtés koronája felett.

· Első gondolataid a következők legyenek: utálok dolgozni, rettenetes napom lesz, a kibírhatatlan főnököm, ügyfelem, stb. biztos megint keresztbe tesz... Haladók számára ajánlom a konkrét nemkívánatos személyek és szülő anyjuk félhangos megemlítését, amellyel sikerül a viszolygás megfelelő magjait hosszú távra a tudatalattinkba ültetni.

· Az első mozdulatok után gondolj arra, hogy bizony, már nem vagy a régi, hiszen itt is, ott is fáj, amikor kikelsz az ágyból. Aki már nem kezdő, az heti két-három alkalommal próbálkozhat hipochondriás tünetek produkálásával, ami fejleszti a későbbi kreatív betegség tudat kialakulását.

· A tükörbe nézés kardinális pontja a reggel tönkre tételének, ezért kiemelten figyeljünk rá. Fontos, hogy első pillantásra lehetőleg elborzadjunk a látványtól. Kezdőknél már az is szép eredmény, ha elmúlt fiatalságunk mulandóságát juttatja eszünkbe a látvány, a haladóknál viszont már elvárható a dermedt rémület, lemondó sóhaj. Profibbaknál a felsikoltás vagy halálhörgés alkalmazása szinte elengedhetetlen. 

· Mindezt tetézhetjük feszült viselkedésükkel, melyet nagyszerűen ragasztunk családtagjainkra, akik vélhetően rövid időn belül a mi "jó példánkat" látva eltanulják ezt a remek mesterséget és együttesen egyre növekvőbb tornádóvá növelhetjük a reggel borzalmait.

Tehát ha mindezeket rendszeresen gyakorlod, biztosíthatlak, hogy borzalmasan fog indulni a napod. Nem olyan amatőr módon, hogy esetleg egy kis vidámság, jókedv, vagy netán lelkesedés véletlenül belopakodik egy óvatlan pillanatban és máris kellemesebbé változtatja a nagy küzdelmek árán felépített rossz kedvedet. Ha így csinálod, garantált a standard minőségű stressz, amivel igazán rettenetesen tudod indítani a napjaidat. 

Figyelmeztetlek! 

Ha nem tartod be a leírtakat, és netán első óra csörgésre felébredve arra gondolsz, hogy milyen jó, hogy egy új nap kezdődik, majd örömmel felkelve arra sarkallod magad, hogy mielőbb a legjobb formádba kerülj, meggondolatlanul örömet okozva ezzel családtagjaidnak, akkor biztos lehetsz benne, hogy tönkre teszed a rosszkedvedet. Így indulva ugyanis már nem lesz erőd gyűlölni a munkádat, főnöködet, ügyfeledet, és a környezeted számára sem marad más lehetőség, mint visszatükrözni a jókedvedet és lendületességed, ami sajnos a borzalmas reggelek legnagyobb ellensége. 

A napod úgy indul, ahogy Te indítod. A képességeid úgy fejlődnek, ahogy Te fejleszted.

Ha érdekelnek az önfejlesztés lehetőségei, kattints ide, és nézd meg ajánlatainkat.

    

Szupervízió, mint a jéghegy rejtett  része.

"A szupervízió a leghatékonyabb szakmai személyiségfejlesztő módszer..." Így kezdi a Wikipédia, ha rá keresünk erre a kifejezésre. Ettől ugyan még nem biztos, hogy sok mindent meg tudunk erről a tulajdonképpen megfoghatatlan módszerről. Nézzük, hogy tekinthetnénk erre másképp:

Ha történt velünk egy eset (a főnökünkkel, beosztottunkkal, munkatársunkkal, üzletfelünkkel) abban a helyzetben bizonyos viselkedési módokkal, megoldási lehetőségekkel találkoztunk. Önmagunk és a másik fél részéről is. Ez a jéghegy víz feletti része.  A szupervízor feladata az, hogy hozzá segítse az eset hozóját ahhoz, hogy ezeknek a visekledési módoknak a felszín alatt rejlő mozgató rúgóira is ráláthasson. Ennek segítségével egy tapasztalati tanulási folyamat résztvevőjeként új megvilágításban és új megoldási lehetőségek felismerésével folytathatja munkáját. A tudása, készségei, motivációja attitűdje, értékrendje, hite, hiedelmei támogató erejét használhatja fel helyzetei megoldásához, kezeléséhez.

A szupervízió nem terápia. Nem törekszik a személyiség rejtett rétegeinek feltárására, legfőképpen nem annak megváltoztatására, amely - egy önmagához őszinte szakember számára - egyébként is egy igazi mission impossible. A személyiségünk megváltoztatása ugyanis kiváltságos lehetőség és csak az a szakember alkalmas erre, akinek minden ismerete meg van ehhez.

Mi magunk vagyunk rá képesek. 

Ha kíváncsi vagy erre a fejlesztési formára, kattints ide és keress fel minket.

                                                                                                                                              Gergely János

 

 

Tekerj fel a siker csúcsára!

Hogyan is legyünk sikeresek? Mit jelent a fejlődés?

 

Vajon akarjuk mi egyáltalán a változást?

Nem egyszerű válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy komoly cél - a nagyobb jövedelem, vagy egy jó állás, sikeres vállalkozás - bizony sosem a szomszéd utcában érhető el. Végig kell járnunk egy utat, amit nehézségek szegélyeznek. Mint egy bicikli túrán az emelkedők. Ha azonban kitűztük a célt, rajtunk múlik, hogyan, milyen gyorsan érjük el.

Ki ne kerékpározott volna már olyan biciklin, amin váltók vannak? Egyet értünk abban, hogy sokkal könnyebb tekerni a pedált, ha a legkönnyebb fokozatra van állítva a váltó? Persze, hogy így van! A mindennapi életünkben, munkánkban is arra törekszünk, hogy ha lehet, ne keljen túlságosan megerőltetni magunkat. Teljesen normális, emberi tulajdonság. Nincs kockázata, nem erőltet meg túlzottan. Azonban ez arra elég, hogy ne maradjunk le az átlagtól. Ugyan egy ideig kényelmes, mert nem megerőltető, de mihelyst gyorsabban szeretnénk haladni, bizony olyan lesz, mintha egy mókuskereket hajtanánk, annak ellenére, hogy minimálisan változik a tempónk. Itt bizony két lehetőségünk van. Vagy bele kényelmesedünk a jelen helyzetbe és kicsit visszavesszük a tekerés tempóját - hiszen ki szeret izzadni - vagy azt mondjuk: nekem bizony ez kevés! 

Fejlődni akarok!

Ekkor felpörgetjük a pedált, és váltunk egyet. A váltás mindig kényelmetlen, hiszen kilépünk a megszokott komfort zónánkból. Bizony, ez nem könnyű, hiszen nehezebbé válik a tekerés. új a helyzet, ismeretlen a terhelés. Azonban van előnye. Gyorsabban haladunk. Aztán ha megszokjuk ezt az új ellenállást, újra el kezdünk gyorsabban tekerni. Ismét két választási lehetőségünk van. Megelégszünk a jelenlegi tempóval, vagy váltunk, ami újra nehézséget nagyobb terhet jelent.

Tehát ha gyorsabban szeretnénk haladni, eredményesebbek szeretnénk lenni, bizony vállalnunk kell a fejlődés nehézségeit és az új szokatlan terhek viselését.

Az ajándékunk ennek fejében a gyorsabb haladás, a szárnyalás és a siker megélése.

Rajtad múlik! Megelégszel a jelenlegi sebességgel, vagy fejleszted magad, vállalod ennek terheit, annak érdekében, hogy egyre növekvő tempóval pedálozz a siker felé? 

Én már döntöttem. Váltok. Aztán tekerek, ahogy csak tudok, hogy újra válthassak...

Ha Te is váltani akarsz, nyiss lehetőséget a fejlődésre kattints ide és keress fel minket. 

                                                                                                                                  Gergely János

 

Mielőtt összeomlik a lelked!

Mielőtt összeomlik a lelked!

Nézzük mi is az a lélekinfarktus!

 

Ma a legnagyobb terhelés a munka világában ér minket. Azonban első sorban nem a testünk az, ami a fizikai fáradtságtól terhelődik. – Egyre szorosabb határidők, mindenre kiterjedő szabályozások, megfelelési vágy, karrier, családfenntartás, stb. – A lélek ettől a folyamatos szorítástól bizony alapos megpróbáltatásokat él át. Ez pedig egyenes út a kiégés, vagy „lélekinfarktus” felé.

A kiégés (burnout) több összetevőből áll:

• fizikai, mentális és érzelmi kimerültség, reménytelenség érzés
• kimerültség, krónikus fáradtság, fejfájás, alvászavarok, emésztési zavarok
• depresszió, tehetetlenség érzés, düh, illetve koncentrációs problémák
• a munkamorál romlik, hiányzások, gyenge teljesítmény, csökkenő kezdeményezőkészség
• mindezek megkoronázásaként az előbbiekből fakadó párkapcsolati problémák

A kiégettség szerencsére nem „derült égből villámcsapás” azonban éppen folyamatos kialakulása miatt tör ránk alattomosan és észrevétlenül. Az alábbi fázisok bármelyikében beavatkozás történik, a lelki állapotunk az előző fázisba emelhető. Ez is érzékelteti, hogy minél előbb elkezdjük önmagunk, vagy kollégáink fejlesztését, annál kevesebb energia befektetéssel kerülhetjük el a fent említett problémákat.

1. Eleinte élénk a kapcsolat a munkatársakkal, lelkesek vagyunk a szakmánkban. Ez az idealizmus szakasza.
2. A realista fázisában még szakmánk iránt elkötelezettek, együttműködők vagyunk ugyan, de” már látjuk” a korlátainkat, lehetőségeink határait.
3. Ez után a stagnálás vagy kiábrándulás következik. Rutinszerű, munkavégzés, ami már nem jelent örömet. A motiváció folyamatosan csökken.
4. Ezt a frusztráció szakasza követi, ami ingerlékenységet, folyamatos feszültség érzést okoz, ami jelentősen csökkenti a stressz tűrő képességet.
5. Végül az apátia fázisában a szakmai munka sematikussá válik, nem látunk lehetőséget a pozitív változásra. Munkahelyi – ezzel együtt sok esetben magánéleti – kapcsolataink elsekélyesednek.

Gyakran ezek után a pályamódosítást látjuk a legkézenfekvőbb megoldásnak.

Természetesen sokan ebben az esetben is mennek előre, monoton folytatja munkáját mindaddig, amíg lelkük teljesen összeomlik.

Nem a többletmunka a lelki teher, hanem az a munka, ami nem jelent kihívást és sikerélményt, az okozza a depressziót. Ez emészt fel minket.

Mindannyian át éltük már azt az érzést, hogy ugyan megfeszített tempóban, vagy kimagasló teljesítményt produkálva dolgoztunk egy fontos feladaton, mégis, szinte végtelennek éreztük teljesítőképességünket?

Erre utal a következő példa.                                                      

Csúcsélmény a munka élménye? (Mi is az a Flow?)

Egy hegymászó a következőképp fogalmazza meg a flow élményét: „Az embert teljesen magával ragadja a szikla, a mozdulatok, a test megfelelő tartása. Szinte elfelejtem, ki vagyok, s eggyé válok a sziklával és a hegymászó társaimmal…Egy idő után már azt sem tudom, hogy én mozgok, vagy pedig a szikla… Magamon éppen annyira úrrá kell lennem, mint a sziklán…Együtt áramolni valamivel, ez a teljes nyugalom… A tudat hiánya számomra a tökéletes tudatosság.”

Munkavégzés közben, több mint háromszor annyi ember él át flow élményt, mint szabadidejében.

Mi kell a flow megéléséhez? Nincs szükség földön túli feltételekre.

Pontos konkrét szabályok. Cselekvésünk legyen összehangolható saját adottságunkkal, képességeinkkel. Világosan derüljön ki, mennyire teljesítünk jól. Figyelmünket teljes mértékben kösse le a tevékenységünk, mivel gondolataink akkor a legrendezetlenebbek, amikor épp nem kell csinálnunk semmit. A munka sok szempontból ezért is több örömöt jelenthet, mint az otthonlét, mivel világosak az elvárások és tiszták a visszajelzések is. A pszichológia a „csúcsélmény” (peak experience, gipfelerlebnis) kifejezést használja arra az állapotra, amikor az ember valamilyen élmény folytán hirtelen kapcsolatba kerül önmagával, és eléri saját teljesítőképessége határát. Eufóriát, végtelen harmóniát érez. Mindegy, mit teszünk: hegyet mászunk, sportolunk, meditálunk, vagy éppen dolgozunk.

Ez az élmény tanulható. Ha igazán élvezni akarod a munkád, és folyamatosan növekvő teljesítményed eredményeit, kattints ide és válassz fejlesztési lehetőségeinkből.