Fejlődsz vagy lemaradsz? TE döntöd el! KKV-k figyelmébe ajánlom!

Reziliencia fejlesztés.

 „A túlélők flexibilisek”                                                                                                                                                             Eva Edith Eger (szakpszichológus)

Mi az, amivel fel tudja venni a versenyt ma Magyarországon a KKV szektor a multinacionális cégekkel? Minden kutatás és elemzés a következőket hangsúlyozza:

• ·         Szakértelem
• ·         Ügyfélközpontúság
• ·         Rugalmasság
• ·         Alkalmazkodó készség
• ·         Specializáció

Vannak tehát olyan eszközök, mellyel felveheti egy KKV a versenyt a nagyvállalatokkal. A kérdés az, hogy egyáltalán versenyre kelnek-e velük? Ha megvizsgáljuk a Magyar KKV szektor vezető, és lemaradó szegmense közötti különbségeket, egyértelművé válik, hogy akik felveszik a kesztyűt, azok ugyan be kaphatnak néhány megrendítő erejű pofont, de ha nem félnek a fejlesztéstől, van keresnivalójuk a gazdasági verseny ringjében. 

Bakonyi Zoltán és Wimmer Ágnes (BCE Vállalatgazdaságtan Intézet Versenyképesség Kutató Központ) elemzéseiből nyert információk alapján néhány kardinális különbséget fedezhetünk fel az élen járó és a hátul kullogó vállalkozások alapvető hozzáállásán.

Talán a legérdekesebb különbség, hogy míg a vezető KKV-k szinte minden funkcionális területen szeretnék javítani teljesítményüket, addig a lemaradó vállalkozások zöme szinte kizárólag a kontrolling tevékenységükkel elégedetlen.

A vezető és a lemaradó vállalkozások különbségei között a következő tényezőkre érdemes a legnagyobb figyelmet fordítani:

• Vállalatvezetők és a munkatársak felkészültsége
• Költséghatékonyság
• Gyors rugalmas kiszolgálás
• A változásokra való reagálás képessége
• Innovatív képességek

Ezek a pontok szerepelnek a lista élén. Tehát aki az élbolyba szeretne tartozni, annak ezeken a területeken szükséges erős alapokat építeni.
A versenyképességét alapvetően befolyásolja, hogy mennyire, és milyen területen látják fontosnak a fejlesztést.

A vezető vállalkozások a kutatás-fejlesztés, a marketing és az emberi erőforrás menedzsment területére fókuszálnak, a hátsó sorokban nézelődők pedig leginkább a kontrolling terén kívánnak erősíteni. Ez leginkább azt a bizonytalanságot tükrözi, hogy a szükséges fejlesztési irányt sem sikerült még felfedniük – és mivel „abból nem lehet baj” – maradnak a kontrolling erősítésénél. Ez azonban bizonyos szint fölött épp azokban a rugalmas megoldásokban akadályozzák a vállalkozást, amelyből előnyt tud kovácsolni a piacon. 

Összefoglalva: Az élenjárók előre néznek, a rugalmasságukat fejlesztik, a lemaradók pedig hátra tekintenek és a kontroll erősítésébe menekülnek.

Megoldás?

Mi az a reziliencia?

 

A reziliencia komplex jelenség a személyiség-lélektanban is. Eleinte csak a szélsőségesen rossz helyzetek  áldozataiban megmutatkozó meglepő megbirkózó, öngyógyító képességet értették rajta.

Michael Rutter pszichiáter szerint a reziliencia egy bizonyos stresszel való szembeszegülés, mely lehetővé teszi az önbizalom és a társadalmi kompetencia növekedését.

Tehát azt a tulajdonságot – vagy helyesebben képességet jelöli, – hogy milyen gyorsan tudja visszanyerni eredeti, jó állapotát és teljesítő képességét nehéz élethelyzetek átélése után – legyen az egy egyén, vagy szervezet. Hogyan tud rugalmasan a külső hatásokhoz alkalmazkodni.

Ha megvizsgáljuk a KKV szektorban dolgozók (legyen az vezető, vagy alkalmazott) stressz terheit, beláthatjuk, hogy kardinális kérdés lehet a hatékonyság, a munkaerő megtartás, a versenyképesség megőrzése szempontjából, hogy milyen mértékben fejlesztik a szervezetben a rezilienciát.

A különösen reziliens személyiség ugyanis átlagon felül hajlamos a nehéz helyzet, esemény újraértelmezésére, melynek köszönhetően a szükségből erényt kovácsolva képes megpillantani váratlan lehetőségeket. 

Livia Javor párizsi pszichoterapeuta  szerint „a reziliencia legszélesebb értelemben olyan gyűjtőnév, melybe mindazon erőforrások, erények és ravaszságok beletartoznak, melyekre támaszkodva a halandó ember belekapaszkodik az életbe, elviseli a számtalan kötelező és egyéni traumát, újra meg újra visszakapaszkodik”

Akkor beszélünk rezilienciáról, ha a „rendszer” rugalmas módon egyensúlyt képes kialakítani, de immáron egy magasabb szinten stabilizálódik az új állapotban. Ez a képesség egy aktív megközelítést ad a problémák megoldására és az életünkben megszerzett tapasztalataink – még ha azok fájdalmasak is –  konstruktív felhasználására.

Ebből is láthatjuk, hogy a reziliencia esetében azok a belső, szociális és készségszintű tényezők emelkednek ki, amelyek együttesen biztosíthatják a boldogulást.

Szerencsére ez a képesség fejleszthető! Tehát válassz! A vezetők között szerepelsz, vagy maradsz a hátsó sorban?

Reziliencia fejlesztés. 

                                                                                                       Gergely János