Fejlődsz vagy lemaradsz? TE döntöd el! KKV-k figyelmébe ajánlom!

Reziliencia fejlesztés.

 „A túlélők flexibilisek”                                                                                                                                                             Eva Edith Eger (szakpszichológus)

Mi az, amivel fel tudja venni a versenyt ma Magyarországon a KKV szektor a multinacionális cégekkel? Minden kutatás és elemzés a következőket hangsúlyozza:

• ·         Szakértelem
• ·         Ügyfélközpontúság
• ·         Rugalmasság
• ·         Alkalmazkodó készség
• ·         Specializáció

Vannak tehát olyan eszközök, mellyel felveheti egy KKV a versenyt a nagyvállalatokkal. A kérdés az, hogy egyáltalán versenyre kelnek-e velük? Ha megvizsgáljuk a Magyar KKV szektor vezető, és lemaradó szegmense közötti különbségeket, egyértelművé válik, hogy akik felveszik a kesztyűt, azok ugyan be kaphatnak néhány megrendítő erejű pofont, de ha nem félnek a fejlesztéstől, van keresnivalójuk a gazdasági verseny ringjében. 

Bakonyi Zoltán és Wimmer Ágnes (BCE Vállalatgazdaságtan Intézet Versenyképesség Kutató Központ) elemzéseiből nyert információk alapján néhány kardinális különbséget fedezhetünk fel az élen járó és a hátul kullogó vállalkozások alapvető hozzáállásán.

Talán a legérdekesebb különbség, hogy míg a vezető KKV-k szinte minden funkcionális területen szeretnék javítani teljesítményüket, addig a lemaradó vállalkozások zöme szinte kizárólag a kontrolling tevékenységükkel elégedetlen.

A vezető és a lemaradó vállalkozások különbségei között a következő tényezőkre érdemes a legnagyobb figyelmet fordítani:

• Vállalatvezetők és a munkatársak felkészültsége
• Költséghatékonyság
• Gyors rugalmas kiszolgálás
• A változásokra való reagálás képessége
• Innovatív képességek

Ezek a pontok szerepelnek a lista élén. Tehát aki az élbolyba szeretne tartozni, annak ezeken a területeken szükséges erős alapokat építeni.
A versenyképességét alapvetően befolyásolja, hogy mennyire, és milyen területen látják fontosnak a fejlesztést.

A vezető vállalkozások a kutatás-fejlesztés, a marketing és az emberi erőforrás menedzsment területére fókuszálnak, a hátsó sorokban nézelődők pedig leginkább a kontrolling terén kívánnak erősíteni. Ez leginkább azt a bizonytalanságot tükrözi, hogy a szükséges fejlesztési irányt sem sikerült még felfedniük – és mivel „abból nem lehet baj” – maradnak a kontrolling erősítésénél. Ez azonban bizonyos szint fölött épp azokban a rugalmas megoldásokban akadályozzák a vállalkozást, amelyből előnyt tud kovácsolni a piacon. 

Összefoglalva: Az élenjárók előre néznek, a rugalmasságukat fejlesztik, a lemaradók pedig hátra tekintenek és a kontroll erősítésébe menekülnek.

Megoldás?

Mi az a reziliencia?

 

A reziliencia komplex jelenség a személyiség-lélektanban is. Eleinte csak a szélsőségesen rossz helyzetek  áldozataiban megmutatkozó meglepő megbirkózó, öngyógyító képességet értették rajta.

Michael Rutter pszichiáter szerint a reziliencia egy bizonyos stresszel való szembeszegülés, mely lehetővé teszi az önbizalom és a társadalmi kompetencia növekedését.

Tehát azt a tulajdonságot – vagy helyesebben képességet jelöli, – hogy milyen gyorsan tudja visszanyerni eredeti, jó állapotát és teljesítő képességét nehéz élethelyzetek átélése után – legyen az egy egyén, vagy szervezet. Hogyan tud rugalmasan a külső hatásokhoz alkalmazkodni.

Ha megvizsgáljuk a KKV szektorban dolgozók (legyen az vezető, vagy alkalmazott) stressz terheit, beláthatjuk, hogy kardinális kérdés lehet a hatékonyság, a munkaerő megtartás, a versenyképesség megőrzése szempontjából, hogy milyen mértékben fejlesztik a szervezetben a rezilienciát.

A különösen reziliens személyiség ugyanis átlagon felül hajlamos a nehéz helyzet, esemény újraértelmezésére, melynek köszönhetően a szükségből erényt kovácsolva képes megpillantani váratlan lehetőségeket. 

Livia Javor párizsi pszichoterapeuta  szerint „a reziliencia legszélesebb értelemben olyan gyűjtőnév, melybe mindazon erőforrások, erények és ravaszságok beletartoznak, melyekre támaszkodva a halandó ember belekapaszkodik az életbe, elviseli a számtalan kötelező és egyéni traumát, újra meg újra visszakapaszkodik”

Akkor beszélünk rezilienciáról, ha a „rendszer” rugalmas módon egyensúlyt képes kialakítani, de immáron egy magasabb szinten stabilizálódik az új állapotban. Ez a képesség egy aktív megközelítést ad a problémák megoldására és az életünkben megszerzett tapasztalataink – még ha azok fájdalmasak is –  konstruktív felhasználására.

Ebből is láthatjuk, hogy a reziliencia esetében azok a belső, szociális és készségszintű tényezők emelkednek ki, amelyek együttesen biztosíthatják a boldogulást.

Szerencsére ez a képesség fejleszthető! Tehát válassz! A vezetők között szerepelsz, vagy maradsz a hátsó sorban?

Reziliencia fejlesztés. 

                                                                                                       Gergely János

Mielőtt összeomlik a lelked!

Mielőtt összeomlik a lelked!

Nézzük mi is az a lélekinfarktus!

 

Ma a legnagyobb terhelés a munka világában ér minket. Azonban első sorban nem a testünk az, ami a fizikai fáradtságtól terhelődik. – Egyre szorosabb határidők, mindenre kiterjedő szabályozások, megfelelési vágy, karrier, családfenntartás, stb. – A lélek ettől a folyamatos szorítástól bizony alapos megpróbáltatásokat él át. Ez pedig egyenes út a kiégés, vagy „lélekinfarktus” felé.

A kiégés (burnout) több összetevőből áll:

• fizikai, mentális és érzelmi kimerültség, reménytelenség érzés
• kimerültség, krónikus fáradtság, fejfájás, alvászavarok, emésztési zavarok
• depresszió, tehetetlenség érzés, düh, illetve koncentrációs problémák
• a munkamorál romlik, hiányzások, gyenge teljesítmény, csökkenő kezdeményezőkészség
• mindezek megkoronázásaként az előbbiekből fakadó párkapcsolati problémák

A kiégettség szerencsére nem „derült égből villámcsapás” azonban éppen folyamatos kialakulása miatt tör ránk alattomosan és észrevétlenül. Az alábbi fázisok bármelyikében beavatkozás történik, a lelki állapotunk az előző fázisba emelhető. Ez is érzékelteti, hogy minél előbb elkezdjük önmagunk, vagy kollégáink fejlesztését, annál kevesebb energia befektetéssel kerülhetjük el a fent említett problémákat.

1. Eleinte élénk a kapcsolat a munkatársakkal, lelkesek vagyunk a szakmánkban. Ez az idealizmus szakasza.
2. A realista fázisában még szakmánk iránt elkötelezettek, együttműködők vagyunk ugyan, de” már látjuk” a korlátainkat, lehetőségeink határait.
3. Ez után a stagnálás vagy kiábrándulás következik. Rutinszerű, munkavégzés, ami már nem jelent örömet. A motiváció folyamatosan csökken.
4. Ezt a frusztráció szakasza követi, ami ingerlékenységet, folyamatos feszültség érzést okoz, ami jelentősen csökkenti a stressz tűrő képességet.
5. Végül az apátia fázisában a szakmai munka sematikussá válik, nem látunk lehetőséget a pozitív változásra. Munkahelyi – ezzel együtt sok esetben magánéleti – kapcsolataink elsekélyesednek.

Gyakran ezek után a pályamódosítást látjuk a legkézenfekvőbb megoldásnak.

Természetesen sokan ebben az esetben is mennek előre, monoton folytatja munkáját mindaddig, amíg lelkük teljesen összeomlik.

Nem a többletmunka a lelki teher, hanem az a munka, ami nem jelent kihívást és sikerélményt, az okozza a depressziót. Ez emészt fel minket.

Mindannyian át éltük már azt az érzést, hogy ugyan megfeszített tempóban, vagy kimagasló teljesítményt produkálva dolgoztunk egy fontos feladaton, mégis, szinte végtelennek éreztük teljesítőképességünket?

Erre utal a következő példa.                                                      

Csúcsélmény a munka élménye? (Mi is az a Flow?)

Egy hegymászó a következőképp fogalmazza meg a flow élményét: „Az embert teljesen magával ragadja a szikla, a mozdulatok, a test megfelelő tartása. Szinte elfelejtem, ki vagyok, s eggyé válok a sziklával és a hegymászó társaimmal…Egy idő után már azt sem tudom, hogy én mozgok, vagy pedig a szikla… Magamon éppen annyira úrrá kell lennem, mint a sziklán…Együtt áramolni valamivel, ez a teljes nyugalom… A tudat hiánya számomra a tökéletes tudatosság.”

Munkavégzés közben, több mint háromszor annyi ember él át flow élményt, mint szabadidejében.

Mi kell a flow megéléséhez? Nincs szükség földön túli feltételekre.

Pontos konkrét szabályok. Cselekvésünk legyen összehangolható saját adottságunkkal, képességeinkkel. Világosan derüljön ki, mennyire teljesítünk jól. Figyelmünket teljes mértékben kösse le a tevékenységünk, mivel gondolataink akkor a legrendezetlenebbek, amikor épp nem kell csinálnunk semmit. A munka sok szempontból ezért is több örömöt jelenthet, mint az otthonlét, mivel világosak az elvárások és tiszták a visszajelzések is. A pszichológia a „csúcsélmény” (peak experience, gipfelerlebnis) kifejezést használja arra az állapotra, amikor az ember valamilyen élmény folytán hirtelen kapcsolatba kerül önmagával, és eléri saját teljesítőképessége határát. Eufóriát, végtelen harmóniát érez. Mindegy, mit teszünk: hegyet mászunk, sportolunk, meditálunk, vagy éppen dolgozunk.

Ez az élmény tanulható. Ha igazán élvezni akarod a munkád, és folyamatosan növekvő teljesítményed eredményeit, kattints ide és válassz fejlesztési lehetőségeinkből.